A bodza vagy feketebodza erdőszéleken, régi utak, nyári utak és régi tanyahelyek közelében megtalálható vadul termő bokorszerű növény. Tojásdad alakú levelei jellegzetesek, csúcsban végződnek, szélei recézettek. Virágzata nagyméretű bogernyő, sárgás fehér színben, amely akár 20 centiméteresre is megnőhet.
A bodza üde virágát, valamint a teljesen érett termését gyűjtjük. Az éretlen termés mérgező!
A virágzat begyűjtése a májusi hónap második felében kezdődhet; akkor kell leszednünk a virágokat, amikor már üdén nyílnak, de még nem nyíltak ki teljesen. Ezután a lehető leggyorsabb módon meg kell szárítani; erre a célra megfelel egy meleg szellős padlás.
A bogyók begyűjtése augusztus végén, illetve a szeptemberi hónapban történik. Nagyon fontos fejben tartani, hogy az éretlen bogyók méreganyagokat tartalmaznak, ezért mindenképpen várjuk meg a teljes érést. A teljesen érett bogyók sötétlila színűek. A leszemezett bogyókból lekvár, dzsem, szörp készíthető.
A bodza jelentős glikozid-, festékanyag-, rutin- és cserzőanyag tartalommal rendelkezik. Egyike a legrégebben használt népi gyógyteáknak.
Belső használata
Az érett termés használható! Az éretlen mérgező!
A virágzatából készített teát vagy főzetet elsősorban meghűléses betegségek orvoslására használták. Fontos szerepet játszott a népi gyógyításban, ugyanis lázcsillapító és izzasztó hatásának köszönhetően eredményes csillapította a tüneteket. Mindemellett csökkenti a vérnyomást, segít az emésztési zavarokon és nyugtató hatású.
Az érett bogyójából készített főzet alkalmasnak bizonyult a migrénes fejfájás kezelésében, de tudni kell, hogy hashajtó mellékhatással is rendelkezik.
Külső használata
Külső használatra elsősorban öblögetőszerként alkalmas; a virág forrázásából készített lé alkalmas a torokfájdalom és a légúti panaszok csökkentésére, illetve szembetegségek kezelésére is alkalmazták borogatás formájában.